egy letisztultabb világban hiszek
szkojkának hívták a nagyfiúk
azt a büdös sprét, amivel telefújták
szobánkat a várfalvi unitárius táborban.
tizenegy éves voltam, a nagyfiúk
már a tizenötöt töltötték, szálkás testükkel
megmászták a legmagasabb diófát is.
akkor még nem tudtam, hogy a szkojka
románul kagylót jelent, mit sem
sejtve a szó erotikus töltetéről.
tizenegy év telt el, mostanában
a kocsmaasztaloknál arról beszélek,
hogy nem szeretem a depoetizált,
narratív verseket, rendszerint megölik
a titkokat, megfojtják ezt az egész
költészetizét. ehhez képest folyton
a fejemben motoszkál egy-egy tétova
vers, amit bárcsak én írtam volna meg,
egy történet, ami bárcsak nem rólam
szólna, bárcsak nem szólna senkiről.
de azon a nyáron még nem tudtam,
hogy a szkojka mit jelent, és ez
így volt rendjén. a nagyfiúk
esténként cigizni osontak ki
és kagylócskákról diskuráltak,
öblösen röhögtek, én félálomban
tengerparti homokba dugtam a lábam,
eszembe nem jutott volna szerelmesnek lenni.
ma lazák a csavarok, és a víkendtelepi
strandon tucatnyi nyugágy erőlködik.
egyedül töltöm a nyár utolsó napját,
ami egyben az első őszi is. jó lenne
valakivel megállapítani az évszakokat,
bizonyosságot horgonyozni: hogy most ez
vagy az van. otthagyva kocsmaasztalokat,
a mosdóban megcsodálni a tág pupilla
és a nyitott kagyló hasonlóságát.
a vágyakat a tiszta vizű tengerek iránt,
ahol látni a lábak köré tekeredő hínárt.
tehát a titkokat, amiket még egy ilyen
átlátszó vers is tartogathat, magába fojtva
a nyári napfényre kikívánkozó mondatait.
alanyi vers
rágom a bajszom bezárkózom mint egy vers
mi kérdőjelez bennem hűséget
az egyértelműen őszinte dolgok iránt
mintha nem bíznánk egymásban kölcsönösen
a villanyszerelők összerogyhatatlan létráival
örök este van és örökké felkapcsolják a napot
napszemüveggel rejtem a fényt vagy magam
mindannyian egyéniségek vagyunk
én persze nem
inkább krumplit pucolok
asztalomon kiterített újság
akkor én csúfirodalmat akarok
balhét követhetetlen kalamajkát
hepajt csetepatét csalétket és áldozatot
be akarom tartani a rítus minden lépését
úgy hogy tömegverekedéssé fajuljon
sőt tömegkarambollá
megannyi egymásban szörnyethaló
kocsi közül válogathassak
hogy melyik legyen az enyém
melyik legyen az a roncsautó
amiről nem tudom megállapítani
hogy papírgalacsin vagy origami
lett belőle az országút íróasztalán
Borító: Unsplash
